Melyek a leggyakoribb nemi betegségek, milyen tüneteket okoznak, és kell-e ezeket szűrni? Ebben az útmutatóban részletesen elmagyarázom.
Tizenkét, szakmában eltöltött év után és évi több száz beteg ellátásával jól megismertem a nemi úton terjedő fertőzéseket, és magabiztosan mozgok ezen a szakterületen. Viszont az, ami nekem már magától értetődő, az emberek nagy többségének nem az, ezért is írtam meg ezt az összefoglalót.
A legtöbben azt gondolják, hogy nemi betegségek ma már nincsenek, vagy azt, hogy biztos valamilyen tünetet okoznak, ha elkapja őket az ember. Előbbit könnyen megcáfolom a magyarországi statisztikákkal, utóbbit pedig remélhetőleg ezzel a bejegyzéssel. Sajnos az az igazság, hogy egy nemi betegség inkább tünetmentes, mint panaszt okozó.
Ezekről lesz szó a posztban:
Szóval vágjunk bele!
Vannak nemi betegségek Magyarországon?
Igen, méghozzá megközelítőleg ennyi:

Egyrészt szomorú tény, hogy a fenti fertőzéseken kívül nem rendelkezünk hivatalos statisztikával. Azaz saccolni is nehéz, milyen gyakori például a HPV vagy a nemi herpesz (elmondom, hogy ez a két fertőzés a leggyakoribb!). Másrészt, a fenti táblázatban is megjelenő adatok mindig a hivatalosan bejelentett eseteken alapulnak: azaz, ha egy orvos nem ismeri fel a fertőzést (csak kezeli), vagy a felismerés után nem jelenti be, akkor az meg sem jelenik a statisztikában.

Ez az oka annak, hogy szexuális úton terjedő fertőzésekből valójában sokkal több van a fenti esetszámoknál.
De még ha így is nézzük: két szifiliszes, két klamídiás, és négy gonorrhoeás beteget diagnosztizálunk Magyarországon naponta! A (főként) nemi herpeszt okozó HSV-2 vírust pedig a népesség kb. 11%-a hordozza a számítások szerint.
Mi a tünete egy nemi betegségnek?
Az esetek közel felében gyakorlatilag semmi. Vagy annyira semmitmondóak a tünetek, hogy fel sem figyelnek rájuk. Ez sajnos a leggyakoribb tévhit a köztudatban: egy nemi betegség biztos okoz valami panaszt. Mert mindenki lát szörnyű képeket az interneten a szifiliszről vagy a herpeszről, vagy mindenki azt gondolja, hogy a tripper (=gonorrhoea) minden esetben fájdalmas pisiléshez vezet. Vagy hogy egy HIV-vel élő folyamatosan lázas, köhög és kiütések borítják…
A tripper például az esetek 90%-ában tünetmentes, ha a torokba kerül (igen, orális szex útján), de a nők 50%-a sem mutat semmilyen tünetet, ha ugyanez a méhszájában van. A Chlamydia a betegek 70%-ában semmilyen panaszt nem okoz – és ez még veszélyes is lehet, mert hosszú távon meddőséghez vezethet! A szifilisznek is hosszabb a tünetmentes stádiuma, mint a tünetet okozó. Szóval nem lehet arra alapozni, hogy aki jól érzi magát, az nem lehet nemi beteg…

Ha mégis durván le akarom egyszerűsíteni, hogy milyen tüneteket okoznak ezek a fertőzések, akkor a lista nagyjából így nézne ki:
- sebek a nemi szerven, vagy a fenéknél (vagy ahol a kórokozó behatolt a szervezetbe) – pl. szifilisz, nemi herpesz
- húgycsőgyulladás, fájdalmas vizeléssel és váladékozással férfiaknál – pl. gonorrhoea, Chlamydia
- hüvelyfolyás, alhasi fájdalom nőknél – pl. gonorrhoea, Chlamydia
- bőrkiütés számtalan formában – szifilisz
- szemölcsök a nemi szerven vagy a fenéknél – HPV
- influenza-szerű tünetek – pl. a friss HIV fertőzés esetében
Ha ezek közül bármelyiket észleli magán, javasolt rövid határidőn belül egy nemi gyógyászt felkeresnie. De ismétlem: induljunk ki abból, hogy egy nemi betegség inkább tünetmentes.
Ki kaphat nemi betegséget – és hogyan?
A második legnagyobb tévhit az emberek fejében: aki normakövető, hovatovább „deviancia-mentes” életvitelt folytat, az nem lehet nemibeteg. Ez hatalmas tévedés! Bárki megfertőződhet nemi úton terjedő betegséggel, aki szexel.
Ebben a videóban egyébként elmagyarázom, hogyan terjednek ezek a fertőzések, és még sok más infó is benne van:
Olvassuk el újra az előző bekezdést, és fogjon el minket az aha-élmény, hogy ezeknek a fertőzéseknek a nagy része tünetmentes. Tehát, senki nem lehet biztos abban, hogy nem fertőz, hacsak nem jár rendszeresen (vagy volt legalább egyszer) STD-szűrésen. Ezáltal a gyakori mondat a nemibeteg-rendelőben, hogy „…voltam valakivel, dehát ő nem volt OLYAN, szóval biztos nem kaptam el tőle semmit…”, azonnal el is felejthető.
A szexuális úton terjedő kórokozók nagyon érzékeny organizmusok, a külvilágban percek alatt elpusztulnak. Ezért szoros testi kontaktussal tudnak csak terjedni. WC-deszkán, kilincsen, pohárból ivással, kézfogással nem!
A másik fontos tény, amit tudni érdemes, hogy a szex bármilyen formája fertőző. Sokan például az orális szexet nem is tekintik szexnek, pedig így is el lehet kapni bármit. De ugyanez igaz az anális szexre is.
Alapvetően elmondható, hogy egy nemi betegségnél fertőzőnek számít
- a nemi váladék (ondó, hüvelyváladék), torokváladék vagy analis váladék – ez főleg gonorrhoea és Chlamydia esetében igaz
- a bőrtünet, ha okoz ilyet a fertőzés – a HPV-szemölcs, vagy a szifilisz okozta seb a nemi szerven
- a vér – csak HIV, hepatitis C és szifilisz esetében
- az anyatej – csak HIV és szifilisz esetében.
Tehát a fentiekből könnyen belátható, hogy valaki akkor is kaphat trippert, ha a második romantikus randi urambocsá’ sz*pással végződik. Bocsánat a szókimondásért, de felejtsük el azt, hogy nemibeteg csak szexmunkások vagy melegek lehetnek.
STD szűrés: mikor és hogyan?
Joggal merül fel a kérdés ezek után, hogy akkor mikor és kinek kell nemibeteg-szűrésre mennie. Erről korábban már írtam egy posztot, de a lényeg: mindenki menjen el STD szűrésre
- legalább évente, ha él szexuális életet,
- vagy monogám kapcsolat elején,
- vagy háromhavonta, ha egy évben háromnál több partnere van.
Ez a Brit Nemigyógyászati Társaság ajánlása, és valóban elég jól közelíti a valóságot. Nyilván, ahogy fent is írtam, ha valakinek hirtelen kialakuló, nemi betegségre utaló tünetei vannak, akkor minél gyorsabban vizsgálatra van szüksége.
Ami nagyon fontos az STD-szűréssel kapcsolatban, az az, hogy őszintén tisztázni kell a szexuális szokásokat a beteggel, különben a kukába dobhatjuk az elkészült szűrési leleteket. Egyrészt, tisztázni kell, hogy mit (melyik fertőzést) szeretnénk szűrni. Másrészt, ki kell térni arra, hogy a „hagyományos” hüvelyi szexen kívül másban is szoktunk-e részt venni: ki kényeztet orálisan kit, van-e anális aktus, vagy például használunk-e szexuális játékszereket. Ennek a megkönnyítésére egyébként kifejlesztettem egy online kalkulátort is, ahol néhány egyszerű kérdés megválaszolásával megtudhatja, milyen vizsgálatok javasoltak személyre szabottan Önnek!
Ez mind befolyásolja, hogy mit és honnan szűrünk. Sőt, az összes nemi betegség körülbelül 60%-a felderítetlen maradna, ha csak hüvelyből vagy péniszből vennénk mintát szűrésre.
Az is gyakori félreértés nemibeteg-gyógyász és páciens között, hogy nem lehet mindent vérvétellel szűrni. Sokan kérnek „komplett” STD szűrést, és már nyújtják is a vénájukat szúrásra. Pedig vérből csak a HIV, a szifilisz, és a hepatitisek szűrhetőek! Sem HPV, sem nemi herpesz, sem gonorrhoea, sem Chlamydia nem kimutatható a vérből.
Kezelhetők a nemi úton terjedő fertőzések?
A nemi betegségek nagy részét teljes mértékben tudjuk kezelni, ilyenkor a páciens meggyógyul, és nem fertőz tovább. Viszont fontos, hogy egy nemi betegség után nem marad védettség, tehát bármikor újra lehet fertőződni. Csupán a HPV és a hepatitis B esetében rendelkezünk védőoltással, ami megvéd a további fertőzésektől.
Van néhány nemi úton terjedő fertőzés azonban, amit a szó hagyományos értelmében nem lehet meggyógyítani, viszont jól menedzselhetőek. Ilyen a nemi herpesz és a HIV fertőzés. Ezt a két vírust, miután bejutnak a szervezetbe, az immunrendszer nem tudja elpusztítani, így gyakorlatilag egy életen át tartó fertőzést okoznak. Viszont mindkettő nagyon jól „kordában tartható” gyógyszeres kezeléssel, így nem okoznak tünetet és későbbi szövődményeket sem.
A szifilisz teljes mértékben kezelhető antibiotikummal: ezt injekció formájában adjuk, annyiszor, amelyik stádiumban éppen diagnosztizálunk valakit (a szifilisz stádiumairól lejjebb olvashat). A gonorrhoeát is injekciós antibiotikummal kezeljük, ebből elég egy adag. Itt azonban fontos, hogy a gonorrhoea kórokozója sok antibiotikummal szemben ellenálló, ezért nem mindegy, melyiket választjuk (ezt például nőgyógyászok vagy urológusok nem mindig tudják). A Chlamydia is antibiotikummal kezelhető, általában tabletta formájában adjuk.
A HPV fertőzés is meggyógyul, itt azonban a saját immunrendszerünk küzd meg vele – nincs ellene semmilyen hatékony gyógyszer, ami „elpusztítja” a HPV vírust. A látható tüneteket (pl. nemi szemölcs) lehet kezelni, de ez nem feltétlenül szünteti meg a teljes fertőzést.
Különösen fontos a nemi gyógyászatban, hogy a (szexuális) partnereket is kezelni kell! Egy nemi beteg valakitől elkapta a fertőzést, és valakinek tovább is adhatja, szóval ezek a fertőzések több embert érinthetnek, nem csak azt az egyet, aki a rendelőben ül! Időnként nem egyértelmű, hogy kitől fertőződtünk meg, ezt hivatott megtalálni az úgynevezett kontaktuskutatás. Ilyenkor megpróbáljuk elérni a korábbi partnereket (ha kaptunk hozzájuk elérhetőségi adatokat), és szűrésre illetve kezelésre bírni őket.
Hogyan lehet megelőzni az STD-ket?
A haladó szemléletű nemi gyógyászok (és a nemi gyógyászat általában) már rég elrugaszkodtak az óvszerhasználat és az önmegtartóztatás sulykolásától – rég tudjuk, hogy ezek messze nem merítik ki a nemi betegségek megelőzési lehetőségeit.

Ahogy a fenti ábrán is látható, számos más módszer is létezik, amit alkalmazva jó eséllyel fel tudjuk venni a küzdelmet a nemi úton terjedő fertőzések ellen. Ide tartozik a rendszeres szűrés, a rizikócsoportok kiemelt helyen kezelése, ha orvosi ellátásról van szó, a pre-expozíciós profilaxis (PrEP) a HIV megelőzésére, az STD-védőoltások beadása, és a széles körű felvilágosítás is.
Ugyanilyen fontos, hogy a nemibeteg-gyógyász nyitott szemléletű, elfogadó hozzáállású legyen. A beteget nem elijeszteni kell, hanem megnyerni magunknak, és partnernek tekinteni. Ebben sajnos itthon elég nagy lemaradásban vagyunk, legalábbis a legtöbb nemi gyógyász kifejezetten ellenségesen, előítéletekkel tele viszonyul a nemi betegekhez – erről is írtam már egy szomorú posztot.