Akár bőr-, akár nemi betegeket látok el, hány- de hány alkalommal hallom varázsütésre a kérdést (vagy a kijelentést): wc-n el lehet kapni? / biztos wc-n kaptam el. A büszke második helyet talán a strand/fürdő foglalja el. A harmadik egészen biztos az „allergia”. A wc-deszkát övező páni félelem eredetére régóta kíváncsi voltam, míg a minap nem olvastam el ezzel kapcsolatban egy frappáns cikket. Jöjjön most az ártatlanság vélelme.

Kezdjük a nemi úton terjedő fertőzésekkel. Mivel ezek nemi úton terjednek, adja magát a tény, hogy a külvilág behatásaira érzékeny, „halandó” kórokozókról van szó. Szoros emberi kontaktus kell ahhoz, hogy átjussanak A testből B-be, a szoros kötődés és az emberi test melege nélkül pár perc alatt elpusztulnak. Megjegyzem, pont ezért nem lehet megfertőződni a nemibeteg ambulancia kilincseitől sem…

Folytassuk a bőrbetegségekkel. Határozottan kijelenthetjük, hogy fertőzést okozó kórokozók a bőrbe kizárólag valamilyen sérülésen keresztül tudnak bejtuni. Ehhez azt is tudnunk kell, hogy a fenekünkön és combunkon a bőr viszonylag vastag. Ezen kívül, a műanyag felületek alkalmatlanok arra, hogy rajtuk mikrobák hosszú időn keresztül éldegéljenek, vagy szaporodjanak. Ha ezeket az információkat összegyúrjuk, akkor világossá válik, hogy a wc-ülőkén ülve nagy balszerencse kell, hogy akármit is összeszedjünk. Nem gondolunk bele, de a wc-deszka szennyezettségéhez fogható, vagy még annál is rosszabb pl. a csaptelep, a közös törölköző (főleg, ha nedves marad), vagy a mosdókagyló széle. Ezektől mégsem fél senki. Még egy módja a fertőződésnek, ha dolgunk végeztével kezünkkel a szánkhoz, orrunkhoz vagy szemeinkhez transzportáljuk a baktériumokat. Ez ellen az alapos kézmosás véd meg.

Nyugodtan mondhatom, hogy bőr- és nemi betegségek tekintetében a wc-ket és mosdókat aknamentes területnek nyilváníthatjuk. Alapos kézmosással, vagy antibakteriális kézfertőtlenítővel felszerelkezve pedig igazi pajzsot vonhatunk magunk köré.