Van néhány betegség a bőrgyógyászatban, aminek már a nevétől is elborzadnak, pedig banális betegségekről van szó. Az egyik ilyen az ótvar, a másik a rühesség. Most utóbbiról lesz szó egy kicsit részletesebben.
Mi az a rühesség OMG?!
A rühességet vagy scabiest egy atka (Sarcoptes scabiei) okozza, ami az emberi bőr legfelszínesebb, felhám-rétegébe fúrja be magát. Ez így önmagában elég Alien-szagú, pláne ha azt is hozzátesszük, hogy az atka a bőrben lévő járataiba teszi a petéit, és hát ide is üríti a salakanyagait. A bőrtünetek, amikről mindjárt lesz szó, gyakorlatilag az atka, a petéi és az ürüléke által kiváltott allergiás reakció miatt jönnek létre.
Habár legtöbben azt gondolják, hogy egy állatokról („rühes kutya”) emberre terjedő fertőzésről van szó, a rühesség kimondottan emberi fertőzés – van állati rüh is, de a most szóban forgót az emberi rühatka okozza.
Nagyon fertőző!
Igen, a rühatkával nagyon könnyű megfertőződni! Az emberi testen kívül 24-72 óráig élet- és fertőzőképes marad: leggyakrabban egy fertőzöttel szoros testi kontaktusba kerülő egyén tudja elkapni. Így ápolók, gondozók, de akár szexpartnerek is, ám a fertőződés történhet idegen helyen történő alváskor (ha az ágynemű fertőzött), sőt, a tömegközlekedés ülésein is…
Emiatt fontos elmondanom, hogy habár a rühesség nyilvánvalóan gyakoribb ott, ahol rosszabbak a szociális vagy higiénés körülmények, de bárki elkaphatja! Találkoztam már olyan beteggel is, aki luxushotelben szedte össze az atkát, tehát a betegség nem függ szociális vagy anyagi státusztól (csak sokan így gondolják, ezért nem hiszik el, vagy hovatovább megsértődnek a diagnózison, és elkezdenek orvosról orvosra járni, ami rontja a diagnosztika esélyeit, de erre mindjárt visszatérek).
Ezért is javasolják, hogy ha egy háztartásban valaki fertőződik, akkor minden ott lakót egyszerre kezelni kell, még akkor is, ha tünetmentesek. Sőt, a visszafertőződés is gyakori, különösen, ha a textíliákon marad fertőzőképes atka – erről később.
Viszkető kiütések, ahol vékony a bőr
A rühatka a vékony bőrt könnyebben átfúrja, ezért az első tünetek ilyen területeken jelennek meg – csukló, kézujjak köze, köldök körüli bőr, hónaljak, nemi szervek – általában 3 héttel a megfertőződés után (újrafertőződés esetén néhány nap múlva).
A bőrtünetek meglehetősen jellegtelenek, ellenben rendkívül viszketnek – a rühességet tartják a legkínzóbb viszketést okozó betegségnek. Különösen típusos, hogy a viszketés éjszaka, ágymelegben rosszabb.
Különösen becsapós lehet, ha a tüneteket kevésbé tapasztalt orvosok szteroidos kencékkel kezdik el kezelni, ilyenkor nagyon megváltozhat a megjelenésük. És ilyen sajnos előfordul: ez az a bőrbetegség, ami banalitása és gyakorisága ellenére ritkán kerül gyorsan és egzakt módon felismerésre – mindennek gondolják, csak rühnek nem, és/vagy félrekezelik.
Hogyan kellene felismerni?
A rühesség lehet blikkdiagnózis – a legtöbbször ez is történik, mert az alább leírt módszerek vagy nem gyakorlatiasak, vagy nem adnak biztos diagnózist. A jellemző helyen jelentkező bőrtüneteken kívül a kínzó viszketés és a lefolyás szokott árulkodó jel lenni.
A rühatkát magát, illetve a járatait észre lehet venni nagyítóval, ám ez nem mindig sikerül, vagy nem mindig pontos. Javasolnak olyan módszert is, hogy tintát dörzsölnek az érintett bőrterületbe, ami az atka járataiba jutva kirajzolja azokat – a gyakorlatban nem használjuk.
Mikroszkópos vagy szövettani vizsgálattal is igazolható az atka jelenléte, de ehhez pont arról a helyről kell venni a mintát, ahol az atka épp ott van, a bőrtünetek pedig allergiás eredetűek, tehát nincs minden piros pötty alatt egy állatka. Vérvizsgálattal pedig a betegség nem kimutatható.
A bőr és a textíliák kezelése együtt fontos!
A rühesség kezelése több szempontból is komplikált: el kell pusztítani az atkát a bőrben, a textíliákon, és az általa okozott allergiás reakciót is csillapítani kell.
Az atkák ellen helyileg a bőrön alkalmazott készítményeket vetünk be: ilyen a benzoyl-benzoát oldat (itthon Novascabin oldat néven vény nélkül kapható), ám erre megfigyeltek már rezisztenciát, azaz az atka ellenállóvá vált ellene, és nem pusztul el. Hatásosabb, ámde drágább, és vényköteles szer a helyi permethrin krém vagy oldat.
Fontos, hogy rendkívül alaposan kell a készítmények utasításait követni – ellenkező esetben nem lesznek hatásosak, vagy túl fogják irritálni a bőrt! A legújabb guideline-ok a kezelések 7-14 napon belüli megismétlését is javasolják.
A másik, nem kevésbé fontos teendő a bőrrel érintkező textíliák atkamentesítése. Ha ezek legalább 3 napig nem érintkeztek a kültakarónkkal (mert például bent vannak a gardróbban), akkor ez kipipálható. Ha viszont igen, akkor vagy legalább 60 fokon ki kell mosni őket, vagy 3 napig a bőrünktől távol tartani (például bezsákolva a szoba sarkában).
Ha nem elég alapos a kezelés, az újrafertőződés rendkívül könnyen bekövetkezik, és a gyógyulás is nehezebb lesz.
Az atka elleni kezelést követően gyakran használunk bőrnyugtató, esetleg gyulladáscsökkentő kezelést. Ez azért is fontos, mert az atka elpusztításával az allergiás reakció és így a viszketés is csak néhány nap múlva cseng le, ezt ezzel fel lehet gyorsítani. Időnként pedig maguk az atka elleni készítmények is tudnak bőrirritációt okozni.
Sokan elfelejtik, pedig a rühesség magas fertőzőképessége miatt fontos, hogy az egy háztartásban vagy közösségben élők párhuzamos kezelése még tünetmentesen is szükséges! Ezzel lehet elkerülni, hogy fertőzőforrás maradjon, és mindig visszafertőzzön valakit.
Amikor a rühesség téveszme
Egy utolsó gondolat a rühességről: létezik egy pszichiátriai betegség, amit téveszmés parazitózisnak, vagy Ekbom-szindrómának hívnak. Itt a beteg azt képzeli, hogy élősködők élnek a bőrében vagy a bőre alatt, és ezen meggyőződését bizonyítandó folyamatosan ezeket az élősködőket keresi, gyűjti (általában gyufásskatulyában vagy alufóliában), olykor saját magának is bőrsérüléseket okozva.
Az ilyen betegeket olykor nehéz elkülöníteni a valódi rühességben szenvedőktől, és általában nem is fogadják el a tényt, hogy pszichiátriai betegségük lehet. Segíti a diagnózist, ha a rühességet nem lehet objektív módon igazolni, a kezelések sorozatban hatástalanok, és az egy háztartásban élők is tünetmentesek.
Forrás:
Salavastru CM, Chosidow O, Boffa MJ, Janier M, Tiplica GS. European guideline for the management of scabies. J Eur Acad Dermatol Venereol. 2017 Aug;31(8):1248-1253.
Leung V, Miller M. Detection of scabies: A systematic review of diagnostic methods. Can J Infect Dis Med Microbiol. 2011;22(4):143-146.
